Az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak!
Hátrébb lépett, egyre hátrébb, míg végül kihátrált a szobából. Az ajtó hatalmas dördüléssel csapódott be az orra előtt. Egy ideig még nézte a kilincset, követte szemével a fa erezetét ... majd lassan hátat fordítva nekiindult.
Tudta, nem lesz visszatérés. Sosincs visszatérés.
De azt is tudta, hogy ha egy ajtó bezárul, egy másikat mindig kinyitnak... szétnézett.....résnyire volt csak nyitva.... lassan közelített, nehogy megriassza a bent lévőt.....bekukucskált a résen.....egy szempárba nézett....őt figyelték...
- Vártalak! Olyan régóta vártalak!
- Tudom! - mondta csendesen - de csak most érkeztem... még dolgom volt - fejével az ajtó felé biccentett - odakint....
Sóhaj! - Semmi baj! Nem számít, merre jártál, mit tettél....jó, hogy itt vagy! Ugye velem maradsz?
Nem válaszolt.... zöld szeme átható pillantását a sötét, mindent elnyelő, mindent megbocsátó szemekébe furta.....
Érezte, hogy itt biztonságban lesz !
Már nem kell több menekülés!
Az ajtó
2010.02.03. 17:39 | Reia | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sorsfalat.blog.hu/api/trackback/id/tr101727163
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
